Nem könnyű ám összehozni egy konyhasós pikniket, egészen konkrétan hetekig kell variálni az időponton ahhoz, hogy sikerüljön jó előre kiválasztani azt a napot, amikor országos melegrekordok dőlnek majd meg. Ugyanezt kell tenni a helyszínt illetően is ahhoz, hogy végül kiköthessünk egy  összkomfortos kertben, ahol nem is muszáj a füvön üldögélni,és   csak hajszál választ el attól,hogy lássunk színésznőt is.

Vagyis minden igazán kellemes volt, bár már megint majdnem eljutottam a kopaszi gátra, de sebaj. A gasztrobloggerénünket nehéz lenne levetni, de ez is sebaj, mert egyátalán  nem is akarjuk. Cukroskata  megkérdezte, hogy mi van, ti akkor esztek, mikor éhesek vagytok,mint az állatok, én szóltam, hogy ráadásul  papíralapon olvasunk,így Grenadine előkapott egy kindle-t,azért már mégis.Gyakorlatilag elszégyelltük magunkat,ezért mintegy négy órán át folyamatosan eszegettünk,emiatt csak ritkán mentegetőztünk és  időnként belelapoztunk egy-egy könyvbe.  Phzs pedig megmondta, hogy innen az első útja egy könyvesboltba vezet majd, és biztos, hogy nem viccelt.

Szóval nagyon kemény volt, kiderült, hogy mások is elolvasták a kékszeműfiút és roppant felhúzták rajta magukat,hogy a japán rajtam kívül legalább  lúdanyónak bejön, hogy Piszke  igenis mindent végigolvas, ha már belekezdett és nem ér közben ugrani sem. A  KithenAidet a Gelkában javítják, de tényleg,csak nehéz elcipelni. A Facebookon pedig miért nem vagyunk rajta, azóta már ott vagyunk, köszi Niki,lájkoljatok lelkesen minket,előbb-utóbb tartalom is lesz.

Volt szó csirke-és hallefejezésről (a nagypapák reszortja az agykiszedés,mármint csirke esetén),a csigatészta készítéséről,nyaralásokról,Sylvia Plath és A könyvtolvaj közt macaron készítési módszerekről, Angliában nyaraló illetve nagyétvágyú kamaszgyerekekről csakúgy, mint  Andrisgyerekről, aki  végül átaludta a szoptatást,nehogy idejekorán meg kelljen ismerkednie  a cumisüveggel.

Továbbá SL tényleg végigvitte a bárányt a Hortobágyon, egy vasalós dobozban. Cseréltünk könyveket,valamint infókat az autista gyerekekről és az asperger szindrómáról, és ha autizmus akkor Nick Hornby,őt mind szeretjük, úgy általában az angol irodalmat is, de a Háy Janit főleg.

A gasztro-és könyvesblogger bátor,engem kivéve, ki meri olvasni a Út c. könyvet, vagy meg meri nézni végig a The Road c. filmet, pedig gyerek van benne. A cukrásziskola nem egy habostorta,a törvénygyártás folyamata követhetetlen,a Giuseppés olívaolajos bemutató jó volt, de azért igenis a spanyolok is ott vannak, különben is komolyabb a spanyol konyha mint az olasz,és  egyetek minden nap egy kanálnyi olívaolajat, az nagyon egészséges.

Végül hazamentünk lekvárokat befőzni, miután Piszkének lett egy zöld papucsa. Azért szólok, hogy ismételje át mindenki a Jane Austen könyvklubot még egyszer. Bár részemről inkább ma este  a My Blueberry Nights-ot nézem meg.

Akár nézzetek képeket is,és legyetek éhesek: