Íme az én Babér napi feladványom:

A XX. század közepén a Balaton déli partján élő költő összebarátkozott az északi parton élő festővel. „Süllőzés közben, szép tavaszban, amikor Badacsony alatt rezeg a víz, és nyárfarügyszagú minden.” – írta a költő.  Eleinte csak a horgászat szakmai titkait osztották meg egymással, hosszan vitáztak arról, hogy a gilisztára vagy a kishalra kap-e jobban a süllő. Később aztán kezdtek emberileg és művészileg is közel kerülni egymáshoz. A zárkózott festő megmutatta a képeit és verses antológiákat kért a költőtől. „(…) abban az időben igen megszerette a modern, kísérletező muzsikájú és témájú, a villogó képekkel fényes és egyben magvas verseket. Csak a kákabélű dolgokat nem szerette a művészetben. Azt, ami mögött nincs se íz, se szín, sem pedig valóság. Gyűlölte az ilyen műveket s az eunuchhangú bölcselkedést.”

A két művész közösen készített egy kötet, szeretett tavuk köré csoportosított versekből és rajzokból. A kötet csak a festő halála után, 1955-ben jelenhetett meg Pécsett, előtte a szakértők közlésre alkalmatlannak tartották. A költőből később Somogy megye híres muzeológusa és az irodalmi élet központi alakja lett.

Kérdések:

Hogy hívták a két művészt?

Mi közös kötetük címe, amelyből az alábbi verset vettem?

Cseresznyefa. Kezemre permetez sok fehér szirom

és én játékosan a vízre hullatom.

A kék vizen, mint vén rizsbárka ring

a badacsonyi kőszállító-hajó,

s fölöttünk halkan egy gém kering.

Zöld szittyók, szines vadkacsák.

A tóról halkritmusú zenék,

mintha Po Csüi verset hallanék.

Szemközt az égre karcsún

a Gulács finoman ível,

mint kis Fuzsijáma, lila lepleivel.

Napalkonyán a tó Sárga Tenger.

S a pókháló, mint szűz japáni selyem

ruhámra akad a kócsaglesen.

Fehér szirmok, sárga csodák,

fekete bárkák, bordó nádasok,

s az alkonyat rám úgy oson,

mint sárkányt-leső gyerekre

egy kínai mese.

A helyes megfejtéseket a sajatleveben@gmail.com címre kérem elküldeni. A válaszadók közül két szerencsés nyertest sorsolok ki, akik egy-egy ajándékcsomagot kapnak. A csomagban lesz egy verseskötet a kitalálandó költőtől, egy zacskó babérlevél saját babérbokromról továbbá egyéb fűszerek, és egy művészi bevásárlószatyor „mse” műhelyéből.

Ma van a költészet napja, olvassatok verseket. Például ezt:

(negyven felettieknek ismerős életérzés)

(részlet)

I.

Nevünket mondja a hangosbemondó

és mi felpattanunk. Nevünket

rosszul írják és rosszul ejtik,

de mi készségesen mosolygunk.

A szállodából elhozzuk a szappant,

az állomásra túl korán megyünk.

Nehéz bőrönddel, bő nadrágban

mindenütt ténfereg egy honfitársunk.

Velünk mennek a vonatok rossz irányba,

és ha fizetünk, szétgurul az apró.

Határainkon félünk, azokon túl

eltévedünk, de felismerjük egymást.

Felismerjük a világ túlfelén is

a lámpaláztól átizzadt ruhát.

Alattunk áll meg a mozgólépcső, szakad le

a teli szatyrok füle, és mikor

távozunk, megszólal a riasztó.

Bőrünk alatt, mint egy sugárzó ékszer

ott a bűntudat mikrochipje.

A kérdésem pedig a következő: Milyen magas Alina Moldova?

(mellé azért kérném a vers címét és a költő nevét is)

A megfejtéseket április 13-án éjfélig várom a ludanyo@gmail.com email címre.

A helyes megfejtők között kisorsolok egy kis csomagot, melynek tartalma legyen meglepetés. Annyit elárulok, hogy kapcsolódik az irodalomhoz és a gasztronómiához is.

Kedves Konyhasónapló-olvasók!

Április 11-én a Költészet napján közös irodalmi netnaplónkra felteszünk egy-egy verset és néhány – a verssel kapcsolatos – kérdést.  A megfejtéseket a bejegyzés szerzőjének e-mail címére kérjük elküldeni.

„Boldog, kit a lant koszorús leányi

A szent költészet szárnyán hordanak,

Kinek lantjára s ihlett homlokára

Rózsák- s babérból fűzért fontanak.”

(Garay János)

Radnóti Miklós felesége Gyarmati Fanni, édesanyja Grosz Ilona és Kaffka Margitról írta a doktoriját.

Mivel nem szeretném kiírni az e-mail-címüket és teljes nevüket, így csak annyit, hogy Ági Pécsről és Zsófi Szarvasról. (Hajrá nemcsakBudapestbőlállazország!!)

Bár ez a sütik átadását kissé megnehezíti, de biztos  találok valamilyen megoldást.

Örülök, hogy velem játszottatok!

Piszke

Van egy kortárs költő, műfordító, aki mesterien játszik a szavakkal. Így ifjú kora ellenére (vagy talán épp azért) oly népszerű az irodalomkedvelő olvasók, közülük is elsősorban a költészet ízét kóstolgató fiatalok és vélhetőleg a gyerekek körében, hogy ha a kiválasztott verséből akárcsak két sort is idéznék, máris meglenne az összes megfejtés. Valószínűleg saját kútfőből is, de a google-éból teljesen biztosan.

Ezért azt szeretném, ha először is a költő személyét és a vers címét abból találnátok ki, amit a versről írok, idézet nélkül.

A célszemély egyik kötete nyitóversének hangulata pontosan tükrözi az én átlagosnak mondható, kapkodással teli hétfői napom. De a vasárnap estit is, amikor még rendbe teszem a konyhát, de közben már számtalan jövő heti teendőm jár a fejemben. És hogy biztosra menjek, cetliket vezetek, pontokba szedve elvégzendő feladataimat. Hogy eszembe ne jusson elfelejteni őket. Aztán ezeket elteszem valahova, éjjeliszekrény tetejére, zsebbe, táskába, íróasztalra, pénztárcába. Ettől megnyugszom és nyugodtan alszom. Pedig végül sehol sem fogom megtalálni, hiába keresem kétségbeesetten.

Azt hiszem, a feladat nagyon könnyű, ugye? Ezért kérem még a kötet címét, megjelenésének évét is.

További kérdés, hogy ki az a szintén gyermekverseket (is) író (néhai) költő, akit példaképének tekint, vagy helyette jöhet költőnk kedvenc (angol) focicsapatának, és kedvenc kártyajátékának a neve.

A vers szövegét a nyertes nevével együtt, két nappal később pötyögöm be. Csomót kötöttem a lepedőre, hogy el ne feledjem.

A szerencsés nyertes jutalma egy doboz házi sütésű keksz lesz, valamint annak a szintén ismert, sikeres kortárs költőnek egyik könyve, akit a mi emberünk is kedvel.

A megoldásokat 2011.április 12. éjfélig kérem, a vestablog@gmail.com címre.

„Poéta lész az én nevem; / S babért fejemre fonnak, / Miként Anakreonnak.” (Csokonai Vitéz Mihály)

A Konyhasónapló gasztrobloggerei április 11-én, a költészet napján közös irodalmi netnaplójukra felteszik azt a verset, versrészletet, ami aznap a leginkább tükrözi hangulatukat.
Továbbá kérdéseket fogalmaznak meg a verssel kapcsolatosan, amelyek megoldásait a poszt szerzőjének e-mail címére kérjük elküldeni.

Április 13-án a poszt tulajdonosa kommentben írja le a helyes megfejtéseket. A beküldők közül minden gasztroblogger kisorsol 1-1 szerencsés nyertest, akinek kis ajándékcsomagot küld.

Vigyázat, nem kizárt, hogy az ajándékok kalóriadúsak lesznek!

Figyeljétek a Konyhasónaplót és a szerzők gasztroblogjait!


„Boldog, kit a lant koszorús leányi / A szent költészet szárnyán hordanak, / Kinek lantjára s ihlett homlokára / Rózsák- s babérból fűzért fontanak.” (Garay János)