Ez a könyv járt a fejemben, miközben kerestem azt a parkot,amely Elspeth  Noblin kedvenc helye volt Londonban. Öt  perc  séta a Szent Pál székesegyháztól, de ha nem ismered, talán  észre sem veszed, hogy London egyik forgalmas, nyüzsgő negyedében kis zöld  terület bújik meg egy régi templom és néhány ház között.

Tehát van a regényben az a rész,amikor Robert összeszedve minden bátorságát, meghívja az ikreket egy piknikre a Postman’s Parkba. Az ikrek olyasmire számítanak, mint a St.James  Park vagy a Regent’s Park, így teljesen zavarba jönnek és tanácstalanul állnak , mikor meglátják a kis parkot  és annak sarkában a sírkertet.

A Postások parkja épp olyan csendes és néptelen, ahogy az a könyvben le van írva. Belépsz a szűk kapun, és megszűnik a város nyüzsgése. Komolyan, csak elvétve téved be ide egy-egy járókelő.

Középen egy kis szökőkút, virágokkal körbevéve, körülötte néhány pad. A park egyik sarkában sírkövek állnak, vagyis inkább düledeznek,mellettük  egy tetővel védett hosszú falon több száz felirat. Olyan hétköznapi hősök emléktáblái,akik életüket vesztették miközben mások életét megmentették. A kerámiatáblákon csak néhány szóval utalnak a szörnyűségekre: megégett, vízbefulladt,átment rajta a vonat,agyontaposták.

Juliának és Valentinának nem nyerte el a tetszését a sírkert, nem így Alice-nek. Ha ugyanis a könyvet nem olvastad, akkor  a moziból  lehet ismerős az egyik táblán szereplő név: Alice Ayres. A Közelebb (Closer ) c. filmben ide téved be Natalie Portman és Jude Law. Valamint ez lesz az a helyszín,ahol  a film végén nagyot néz sokunk kedvence.

A parkról még annyit, hogy azt 1880-ban nyitották meg. Nevét a közelben található,régi posta dolgozóiról kapta, akik szívesen töltötték itt ebédidejüket. Az emlékfal George Frederic Watts (1817–1904) ötlete volt,1900-tól kezdődően helyezték el rajta az emléktáblákat. Halála után felesége vette át egy időre az irányítást az emléktáblák felett, majd hosszú szünet után csak 2009-ben került fel újabb tábla az emlékfalra.

Számomra hihetetlen, hogy ezt a parkot még nem kapták fel a turisták és nem fényképezkednek japánok a feliratok előtt.Az utóbbi időkben ugyanis a Highgate temetőbe történő látogatáshoz már hetekkel előre be kell jelentkezni, akkora az érdeklődés. Hogy ebben van-e bármi szerepe  Audrey Niffenegger könyvének, azt persze csak találgatni tudom.

(A képek kattintásra nagyobbra nőnek.)