Igazi karácsonyok csak régen voltak - értesültem több rádióból, tévéből és újságból az utóbbi napokban. Igazi karácsonyhoz elengedhetetlen a háború, forradalom, vagy valamilyen családi tragédia. Ha biztosra akarunk menni, legjobb a három az egyben. De a szegénység és az éhezés mindenképpen szükséges. Mert az volt ám az igazi, amikor nem volt mit enni! Amikor nem volt fűtés, tető a fejek fölött, amikor az igazi karácsonyozók örültek hogy éltek! Másfajta karácsonyokra nem érdemes emlékezni, azok nem számítanak. Az igazi karácsonynak már a gondolatára is heves zokogásban tör ki az ember, a beszámolót hallgató /olvasó pedig megkönnyezi a történetet, mert az igazi karácsonnyal nem fér össze az öröm, a várakozás, a boldogság. Szegény mai gyerekek, nem tudják milyen az igazi karácsony! Fogalmuk sem lehet, hiszen ki sem látnak a rengeteg, drága ajándék közül, amit szüleik hónapokon át vásároltak össze az undorító plázákban. A mai szülők nem is szeretik a gyerekeiket, csak a pénzt szeretik, meg a fogyasztást.

Így aztán a "nem igazi karácsonyozó" szülő könyvet sem vesz a gyerekének. Minek is venne? Olvas egyáltalán ma valaki? Nem. Bezzeg régen mindenki olvasott! Az ország tele volt éhező, meghurcolt, ámde folyamatosan művelődő emberrel, szerető apával, aki esténként magához vonta gyermekei buksi fejét és felolvasott nekik. Pósa bácsit, Mórát, Wass Albertet. Mióta ezek az írók nem írnak, nincs irodalom, nincs műveltség. A bajt tetézi, hogy még mindig nincs máglyára vetve a számítógép és a televízió, pedig aki azokba csak egyszer is belenéz, annak az igazi karácsonyának örökre csengettek!

Azt is megtudtam a karácsonyi magazinokból, hogy a mai "nem igazi karácsonyozók" egészségtelenül élnek és kövérek mint a disznó. Ezért azt ajánlja nekik a média, hogy a töltött káposztát pulyakhúsból készítsék barna rizzsel, étolajjal, és 10%-os tejföllel. Mert ha csak egyszer is esznek hagyományosan elkészített ételt az ünnepek alatt, egészségük azonmód romba dől és végleg lemondhatnak arról, hogy megérik a következő háborút, éhínséget, így aztán soha nem fogják megtudni, milyen az igazi karácsony!

Aki gasztronómiai jellegű könyvet ír,érthető okokból kifolyólag, nem véletlenül időzíti annak megjelentetését az adventi időszakra. Sorra jelennek meg az ígéretes, szebbnél szebb kiadványok, a csábításnak nehéz ellenállni, hiába van tele a kamra a polc szakácskönyvvel. Csak azzal tudja ilyentájt a lelkiismeretét megnyugtatni a hobbiszakács,hogy rengeteget spórol. Hiszen az internetes könyváruházak egymást váltva akciózzák  a szakácskönyveket. Gyakorlatilag le sem lehet maradni  a kedvezmény lehetőségéről! Muszáj megvenni még egyet.Az utolsót.

Valljatok színt,mit vettetek meg az idei kínálatból? Melyik könyvet kértétek meg a Jézuskától?

Részemről kettőn vagyok túl. A fejemben pedig az jár, hogy milyen egyszerűen működhetett ez a dolog régen. Horváth Ilona írt egy olyan szakácskönyvet, amiben ma már részben viccesnek tűnő tanácsok vannak, valamint mindössze két ábra. Egy tehenes, egy malacos. Mégis ismeri mindenki, számtalan kiadást ért meg, veszik a népek ma is.

Aztán jött Lajos Mari,aki  99-szer megfőzte, az ura lefotózta, megették, élnek ma is boldogan. Egy nemzedék nőtt fel a sorozatukon.

Ma már ugyanez stáb nélkül nem megy. A szerző főz,miközben vélhetőleg ír is, a stáb fotóz,eszik, és werkfilmet készít. Feltétlenül kellenek szponzorok,akik egyben adják a fotózás kellékeit. A végeredmény egy gyönyörű képekkel teli, igényes, és sajnos nagyon drága könyv. Kell is az eladásához a reklám. A szerző pedig két oldalon mond köszönetet az anyukáján túl a többi közreműködőnek.

Mindez persze részemről csak feltételezés, szóljatok, ha nem így van, bár hogy Hegyi Barbara könyve így készült, az biztos. A könyv csapatmunka, valamint a szerző szerint jó mulatság, női munka volt.

Névnapi ajándékként vettem meg az Abraka babrát és  - bár nem szép dolog, de biztos megbocsátható, hisz az  anyukám kapta - persze elolvastam, mielőtt átadtam. Erre egyetlen este elegendő.

Aki Hegyi Barbarát szereti, vagy Zorán rajongója, vélhetőleg kedvelni fogja ezt a könyvet is. A színésznő csak épp annyi bepillantást enged a magánéletébe, amennyi minimálisan elegendő ahhoz, hogy az olvasók ez irányú kíváncsiságát kielégítse. Egyszerűen, szépen ír a főzés szeretetéről. A hangulat családias, csakúgy, mint a képek egy része. Az ételfotók profi munkák, gyönyörűek, a  szponzorok által kínált tálakkal, kellékekkel.

Az ételek részben családi hagyományok, baráti, családi receptek alapján készültek. A hagyományos konyha mellett megjelennek izgalmasabb,kevésbé megszokott levesek, desszertek is. Vagyis a kínálat vegyes, ami nem baj. Számomra nagyon pozitív, hogy évszakok szerint rendszerez, a szezonalitás jegyében.

A másik könyv, amiről még írni akarok most, az a Karácsony Gordon Ramsay -vel c. könyv. A címlapon látható pulykasült miatt rendeltem meg,ezzel egy időben adva le rendelésemet a hentesemnél is egy öt- hatkilós madár iránt .Még tavaly eldöntöttem, hogy szenteste épp egy ilyennek fogunk nekivágni, milyen szerencse, hogy a könyv eszembe juttatta ezt a tervemet. A citromos, petrezselymes,fokhagymás pulyka a  kevesebb stressz, jobb eredmény = jó időzítés jelszót szem előtt tartva készül majd.

A sztárséf a klasszikus ételeket újszerű felfogásban, a hagyományostól eltérő fűszerezéssel tálalja.Egyébként a megszokott formáját hozza,semmi meglepetés. Egy csekély, de kedvcsináló gyűjteményt kínál az olvasóknak olyan fogásokból, melyekkel kis rutinnal is sikert arathat bárki baráti vagy családi körben.Feltéve, hogy ez a baráti társaság vagy a család nem ragaszkodik mereven a hagyományokhoz.A karácsonyi ebédhez öt különböző ételsort állított össze,mégpedig úgy,hogy egy-egy kissé modernizált klasszikus fogás köré építette azokat: citromos, petrezselymes, fokhagymás pulykasült, Wellington bélszín új felfogásban,csábító mézes sonka, gyorsan elkészíthető tengeri sügér, illatos kacsasült ötfűszer-keverékkel és mézzel. Mindezt a hozzáillő előételekkel,köretekkel és természetesen desszertekkel tálalja. A  karácsonyi menüket pontos időbeosztás kíséri.

Miután az ünnepek szentestén ,vagy még korábban kezdődnek,és egészen január elsejéig tartanak, olyan ételek is szerepelnek a könyvben, amik percek alatt összedobhatók a vendégek részére,legyen szó akár reggeliről,akár egy  partiról vagy vacsoráról. Némelyik recept egyszerű, mások bonyolultabbak, de  mindegyiket fénykép illusztrál. Remek ötletekkel segít a  maradék pulyka, sajt,sonka, lazac felhasználásában.

Végezetül ha már szakácskönyvekről írok, nem hagyom ki az alkalmat és rejtélyesen azt mondom: ÍB ,DV, CV , LF. Négy gasztroblogger, akiknek a nyomdából frissen kijött, szépséges könyveit sem érdemes kihagyni a fenyőfa alól.

Továbbá megsúgom,hogy amire még én számítok szentestén, az Julia Child:  Életem Franciaországban és Cserna-Szabó András- Fehér Béla: Ede a levesben c.könyve.

Ha pedig a freeblog képizélője megjavul, szúrok be képeket is.

2011. nov. 1. 22:12 - írta phzs

Ночь, улица, фонарь, аптека,
Бессмысленный и тусклый свет.
Живи еще хоть четверть века -
Все будет так. Исхода нет.

Умрешь - начнешь опять сначала
И повторится все, как встарь:
Ночь, ледяная рябь канала,
Аптека, улица, фонарь.

2011. okt. 8. 23:03 - írta "saját levében" 6 komment

Jókai Mór svábhegyi kertjében ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park lakik, társbérlőjével a PIM-mel. Az Irodalmi Múzeum eddig csak egy kis emlékszobát tartott fenn az egykori villa helyén álló irodaépületben, de október 7-én új kiállítás nyílt a felújított présházban. Én mint Jókai és a disznókörmös bableves rajongója elmentem a megnyitóra. Örömmel láttam, hogy a kert is megújult, tanösvényt alakítottak ki, azaz tájékoztató táblákat helyeztek el a sétányok mentén.

„Kertész vagyok, és ez büszkeségem” – mondta Jókai, amikor egy jeles vendégnek bemutatta terményeit. Állítólag senki nem emlékszik arra, hogy az író valaha is dicsekedett volna műveivel, vagy írói sikereivel, de gyümölcsire és borára annál inkább büszke volt. A birtokról így nyilatkozott: „Ez az én életemnek a föltétele.” Máshol pedig ezt mondta: „A szabad természet volt az én sokat írásomnak legfőbb, legmélyebb titka.”

Amit pedig hiába írt le szegény:

„Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Sváb-hegyen. El ne vigyenek a Kerepesi úti kertbe a sok dicsekvő márványoszlop közé… Tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat.”

Szegényt nem hallgatta meg az utókor, oda temették a dicsekvő márványoszlopok közé.  Néha kimegyek a kertjébe, ősszel pedig mindig elhozok néhány vadgesztenyét.

Az oroszlános kőpad állítólag eredeti

A témával kapcsolatban két olvasnivalót ajánlok. A „Kertészgazdászati jegyezetek”-et kevesen ismerik, pedig nagyon érdekes és szórakoztató mű. Ez megtalálható a Budapesti Negyed Jókairól szóló részeiben is – sok jeles tanulmány mellett.

Budapesti Negyed 57. 2007/3. Jókai Budapestje

Budapesti Negyed 58. 2007. 4. Budapest Jókaija

Petőfi Irodalmi Múzeum - Információk a kiállításról

2011. okt. 2. 20:16 - írta phzs

Nagyon régen szerettem volna, ha magyar szerző ír egy ilyen könyvet, mint Szécsi Noémi. Így gondoltam kezdeni, de most hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy lehet, számtalan ilyen könyv van, de én főleg angolul író szerzőket olvasok, eredetiben és fordításban, a magyarok közül pedig élvezettel kritizálok némelyeket (akiket nem is olvastam), konyhasós barátnőimmel együtt. Vagyis lehet, hogy nincs igazam ezzel a megállapítással.
Akkor módosítsuk úgy, hogy Szécsi Noémi: Nyughatatlanok című könyve éppen olyan, mint amilyennek én egy egy 2011-ben megjelent jó könyvet szeretnék. Vagyis
1. Van A-ból B-be tartó története
2. A nyelv, amelyet használ, megfelel a kornak, de a megírás idejének is
3. Szereplői egyéniségek, hús-vér figurák, jók-rosszak egyszerre
4. A cselekmény történelmi, kultúrtörténeti, társadalmi hátterét kellő mértékben megismerte a szerző
5. A fordulatokat megfelelő ritmusban adagolja az írónő, mindig többet enged tudni az olvasónak, de vannak olyan részletek, amelyeket nyitva hagy, és az olvasóra bízza őket
6. A könyv elolvasása után is ad elég gondolkozni valót
7. Mindezek írója magyar, nő és fiatal, aki nem hájpolja túl az írónőséget.

A regény az 1848-49-es szabadságharc emigránsai között játszódik, Biarritzban, Marseille-ben, Párizsban, Brüsszelben és Ostende-ben. A főszereplő házaspár nőtagja skót, így az ő számára a vándorlás egyik helyről a másikra nem hazafias ügy, hanem házasságának érzelmi részéhez tartozik. Képvisel egyfajta távolságtartást is azzal az életformával szemben, amelyet a férje otthon hagyott, és ő maga is kipróbált a forradalom előtt. Ahogy rosszabbodik a házaspár anyagi helyzete, úgy terhelődik meg a házasság is egyre több kimondott, és ki nem mondott konfliktussal. Aimee maga is tele van ellentmondásos emlékekkel még a házassága előttről, de ebben a helyzetben ezek az emlékek nem kaphatnak szót. Részben őrlik az asszonyt, de ugyanakkor erőt is adnak neki. A bizonytalan lét  és az egyhangúság távolítja egymástól a házaspárt, a folyamatosan napvilágra kerülő családi titok (amely úgy tűnik, csak kettőjük előtt volt az) közelíti. Kérdés, mennyire. Követi-e a férjét Amerikába Aimee, vagy inkább az önállóságot választja, amelyet a nyelvtudása biztosít a számára, és amelyre nagyanyja példája is ösztönzi? Nem tudjuk meg. Azt sem tudjuk, hogy az ostende-i fürdőházban bekövetkező roham vetélés, vagy magzatelhajtás következménye, vagy egyáltalán, megtörtént-e valójában. A könyvet közvetlenül ezután záró véres vízió egyszerre jelenik meg a férjnek és a feleségnek. Ez ad egy kevés reményt arra, hogy maradt még bennük elég közös dolog (legyen az bármi) a házasságuk folytatásához.

Vagy nem.

2011. szept. 20. 19:08 - írta Millie 3 komment
Kategóriák: könyvek, közös olvasás

Vannak könyvek, amiket egy ülésben érdemes elolvasni. Ilyen Cormack McCarthy Útja, és ilyen Emma Donoghue Room-ja is. Mindkét könyv olyan, hogy bár elolvasásuk után a világ semmit sem változik, az ember sokáig mégis mindent más szemmel lát.

Te hogy érzed magad, ha ötéves gyerekeddel egy esős novemberi napon/hétvégén egész nap a lakásban kell maradnod, mert még kimozdulni sem érdemes? És akkor hogy éreznéd, ha hét évre zárnának be egy 4×4 méteres szobába?

A történetet Jack, egy ötéves kisfiú meséli el, aki mióta az eszét tudja, „a” szobában élt Anyával. Semmit nem tud az azon kívül eső világról, csak azt, hogy ott lakik Old Nick, aki esténként jön, és olyankor Jacknek a Szekrénybe kell bújni és „kikapcsolni”. A nappalok viszont nagyon mozgalmasan telnek, minden nap van testnevelés, játék a Labirintussal (ami összeragasztott wc papír hengerekből áll) vagy az Erődítménnyel (üres konzervdobozokból épült vár), hét közben mindig van Sikoltozás, de hétvégén soha. Az Ágy alatt lakik Tojáskígyó (üres tojáshéjak felfűzve), illetve Pók, akinek hálóját Anya a következő takarításig nem bántja… Ha Anya nem viselkedik jól, akkor mindketten büntibe kerülnek: napokig nincs villany és friss élelem. Egy ilyen büntetés után kezdi Anya lassan csöpögtetni az igazságot a Kinnről és fogalmazódik meg a menekülés terve. A szökés sikerül, de olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amivel maguk sem számoltak…

Szerintem azért sikerült különösen „ütősre” a könyv, mert a rendkívül nyomasztó, beteg világ ábrázolását kizárólag a zsigereinkben érezni, Jack narrációja ezzel éles ellentétben friss, kedves, és elgondolkodtató. Kicsit benne van  „A kutya különös esete az éjszakában” naivitása, Jack aspergeres karaktere is erre emlékeztet, de ugyanakkor legalább annyira bájos, mint Nick Hornby: Egy fiúról című könyv hőse. Engem olvasás közben nem zavart sem a szoptatás emlegetése (teljesen meg tudtam érteni, hogy ez Jack számára jelentős dolog, és mivel a történetet ő meséli, nekünk is bele kell helyezkednünk az ő perspektívájába), sem a kisfiú megnyilvánulásai közötti szórás (alapvető nyelvtani hibák a beszédben, viszont felnőttet meghazudtoló gondolatok), egyszerűen beszippantott a történet.

Szeretném azt hinni, hogy ez után egy kicsit jobb szülő leszek, különösképpen az esős novemberi napokon.

Pontszám: 0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

Jelentkezz be a

2011. szept. 8. 21:46 - írta "saját levében" 4 komment
Kategóriák: könyvek
Címkék: Horváth Viktor, Jelenkor, Török tükör

Fényes arcú efendi, ki miután házad népével vacsorádat elfogyasztottad, s midőn rabszolgáidat is aludni küldted, most heveredj le drága selyem párnáid közé és könnyed görgetéssel olvasd el ezen sorokat. Majd amint a holnapi első imát jelző müezzin lemászik a minaretből, szaladj és szerezd be a könyvet, melyet ajánlok neked. S bár a mondás úgy tartja, ha varjú a kalauzod, döglött kutyához jutsz, bízz bennem, hogy nem varjúként mutatok utat neked, s ne aggódj hogy olvasás közben esetleg kiitatom veled a Gyehenna borát!

Sőt, mi több, drága efendi, ígérem ha belemerülsz ebbe a regénybe, valóságos török fürdőben fogod érezni magad! Lubickolsz a selymes mondatok és történések medencéjében, megmártózol a szellemes szövegrészletekben, és oly édes kábulat lesz rajtad, mintha valamely cseles cselebi bendzset itatott volna veled. Vagy mintha eunuchok simogatnák agyadat s szívedet finom kenőcsökkel, s közben elgondolkozol azon, milyen lehetett az együttélés hitetlenek és igazhitűek között 150 éven keresztül, midőn együtt foltozgatták a békesség állandóan foszladozó fehér kendőjét. Alláh vigasztalja őket haló poraikban!

A könyv címe: Török tükör, s egy sokszínűen fényeskedő elme, a nyelvvel jól bánó gyaur írta, ki jelenleg is a pécsi szandzsákban tengeti napjait. Jézus prófétád 2009. évében jelent meg e könyv – ez volt az író első regénye –, de ne riasszon el az, miszerint árvák képén tanul az új borbély!

Kérlek, ne úgy vedd e könyvet, mintha medreszeben tanult derék mollák történeti forrásait olvasnád, mert ez bizony szépirodalom, a műfaj fő eszközével, a tükörrel felszerelve. Így a korabeli elbeszélő szemével láthatod visszacsillanni a mohácsi csatát is, melyben ki tudja mit cselekedett Tumor Pauli meg az a szegény Lajos szultán, kiknek emlékét máig háborgó lelketeken cipelitek, ti szerencsétlen gyaurok. Alláh legyen kegyes hőseitekhez a negyedik mennyben! Ha szerencséd van, feltűnik néhány korábbi ismerősöd, bizonyos Gergely és családja, és ha jól figyelsz, utalás lesz egy félholdas-csillagos gyűrűre. Igen, arra amelyen fél szemét mindig rajta tartja Valaki.

A könyv Ísza, Juszúf fiának történetén keresztül mutatja be a török kori Pécs és környékének életét, melyet Alláh akaratából akkoriban az igazhitűek birtokoltak és felvirágoztattak. A gyerek Ísza pont akkor érkezett ebbe a gyönyörű városba – melyben egyébként ifjúságom kék madara is fészkelt –, midőn a Rúmi Birodalom és a kalifák utódainak gondosan kormányzott országában éppen kifeslett a béke rózsája a hódítás bimbajából. A Boldogságos Pádisáh reménykedett abban, hogy a magyar királyok és a veszett kutya alemánok elkormányozzák saját országukat, de csalatkoznia, és gyakran beavatkoznia kellett. Így a hódító szultánok kénytelenek voltak lovuk lábával illetni a frengik földjét. Közben Ísza úrfi sorsának egét Alláh keze igencsak sűrű és zavaros csillagjegyekkel írta tele. Tanulság: aki nagy nyájat akar, nagy legelőt vegyen.

Fényes tekintetű efendi! Vedd meg néhány akcséért, vagy keresd a könyvtárban eme csodálatos művet és ne higgy a mondásnak, miszerint kölcsönkért kaftán nem melegít! Ha mégsem jutsz hozzá, javaslom, tekerd meg félholdas gyűrűd kövét háromszor, s add le megrendelésedet a belőle kipattanó varázslatos dzsinnek! Biztos vagyok benne, hogy török témájú könyvet ingyen is házhoz szállít neked.

Addig is Alláh és a boldogságos Padisáh nevében kívánok neked minden jót, Konyhasónaplós gyaur! Az Ítélet Napjának tudója szaporítsa erényeidet és nyújtsa hosszúra életedet! Biszmilláh.

Horváth Viktor: Török tükör – Pécs: Jelenkor Kiadó, 2009.

Azoknak, akik a jelenlegi kánikulában telesírják a közösségi oldalakat, a mindennapjainkat és a zsebkendőjüket, hogy jaj, milyen szélsőséges az időjárás, ajánlok egy könyvet.  Vagyis egy többkötetes könyvet, Réthly Antal művét.

Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-ig (Budapest, 1963)

Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig (Budapest, 1970)

Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1801-1900-ig. 1-2. köt. (Budapest, 1998-1999)

Réthly Antal 1879-1975, meteorológus, egyetemi tanár, könyvtáros, a földrajztudományok doktora volt. A professzor egész életén át tartó gyűjtőmunkával szedett össze minél több, az időjárásunkra, éghajlatunkra vonatkozó információt, különböző történeti forrásokból.

Könyveiből kiderül: régen is esett a hó, fújt a szél, nyáron meleg volt. Kiderül az is,  hogy az elmúlt évszázadokban is voltak nagy kilengések, világvégét ígérő időjárási események. Akkoriban persze nem mérték egzaktan az adatokat, csak leírásokat, feljegyzéseket készítettek.  Mondhatjuk, hogy tisztára meg van őrülve az időjárás, hogy globális felmelegedés, meg a sok atom,  de előtte olvasgassunk bele a forrásokba.

Csak véletlenszerűen idézek Réthly könyveiből:

"1182. Kecskemét: Oly igen lágy tél volt, hogy a gyümölcsfák februárius 2-án már rakvák voltak gyümölcscsel."

"1186. Ismét oly lágy tél, hogy januáriusban már a fák virágoztak, februáriusban a madarak tojtak és az almák akkorára megnőttek, mint egy-egy dió."

"1242 oly hideg tél, hogy a tatár egész táborával együtt a Duna befagyott hátán ment által Esztergomot ostromolni"

"1287 igen lágy tél, 1289 még lágyabb, mert Straszburgnál a fák levelei le se hullottak, karácsonkor és vizkeresztkor a falusi leányok buzavirágból, violából s más virágokból koszorúkat csináltak, januárban már a fák virágoztak (...) februárban már érett epreket lehetett szedni, áprilisba a szőlő virágzott, az aratás igen bő lett."

"1303 ...oly hideg, hogy a Napkeleti (=Balti) tenger majd egészen befagyott."

"1712 Lágy tél. 1722. még lágyabb, az éjszaki tartományokban is oly meleg idők jártak, hogy januáriusban a szobákat nem kellett fűteni, februáriusban mind a gyümölcsfák, mind a növények virágoztak. (...) igen bő esztendő lett utána."

"1716. Augusztus 12-én havazott Brassóban"

"1724. augusztus elején nagy havazások a fölső vármegyékben"

"1736. Forró száraz nyár (..) A Fertő tava nálunk is ugy kiszáradt, hogy az emberek Ruszttól által gázoltak Ilmiczig és ködökig sem ért."

"1759. Egész tél oly meleg és száraz volt, mint nyáron, január, február egy ingbe lehetett járni..."

"1788. (...) igen lágy tél (...) A legnagyobb hideg ezen a télen Miskolcon 3 fok, Pozsonyban 5 fok volt, egész januáriusban szántottak,  és a fák levelezni kezdettek, február a mezők virágoztak (...) A szüret tökéletességre menvén, oly édesek voltak a borok mindenfelé, hogy alig lehetett inni."

"1791. (...) lágy tél. Egész télen mindig lehetett szántani, és mindenféle mezei munkát tenni, soha se kellett fűteni"

"1795. Olyan szörnyű tél volt, minmára még a krónikák sem emlékeznek. (...) A farkasok felakadtak a havon (...) . A ház falainál magasabb volt a hó és sok helyeken a kéményen jártak ki s be a lakosok.

És érdemes a családi kalendáriumokat is fellapozni, ha valakinek van még olyan a könyvespolcán...

Van még egy kevésbé felkapott turistalátványosság Londonban, ami engem érdekelt,és amiről azt gondolom,hogy nem érdemes azt az irodalomkedvelőknek kihagyniuk.

Matt Damon,a  Hereafter c. film médiumi képességekkel megáldott (vagy megátkozott) szereplője imádta Dickens-t, esténként hangoskönyvekben hallgatta regényeit és Londonba utazván az első útja a Dickens-házba vezetett. Dickens-t sokra tartom, a film tetszett,igyekeztem hát Matt Damon nyomdokaiban is járni.A  Doughty Street 48.sz.alatt el is kapott a megfelelő hangulat ahhoz, hogy a Copperfield Dáviddal zárjam a nyarat.

A csengetésünkre ajtót nyitó hölgy kedves volt,megengedte, hogy a háromnegyed ötös érkezésünk ellenére (tíztől ötig tart nyitva a múzeum) még bemenjünk és körbe nézzünk. Idegenvezetés nem volt,cserébe viszont nem kérte el  a hét fontos belépőjegy árát,és nem is zavart el minket öt órakor.Néhány későn érkező látogatóval egyetemben kedvünkre szemlélődhettünk csaknem fél hatig.

A Múzeumnak otthont adó György-korabeli sorházban  lakott Charles Dickens 1837.márciusa  és 1839.decembere között. Feleségével, Catherine-nel költöztek ide, gondolom ebben az időszakban még jó házasságban éltek. Ide költözött rövid időre Catherine nővére, Mary,sőt Dickens öccse, Frederick is.

Az a  két év, mialatt Dickens ebben  a házban élt,minden szempontból rendkívül termékeny volt,hisz tíz gyermeke közül két lánya szüIetett itt, valamint Twist Olivér,Artful Dodger és Nicholas Nickelby.Itt fejezte be a Pickwick klubot,(1836), megírta az egész Twist Olivért  (1838) elkészült Nicholas Nickleby  (1838-1839), valamint dolgozott Barnaby Rudge (1840-1841) c.művén.

A  ház szobáit megpróbálták úgy helyreállítani,ahogyan azokat Dickens használta. A nagy regényíró életével és munkásságával kapcsolatosan itt található meg a világ legjelentősebb gyűjteménye festmények, ritka kiadások, kéziratok, eredeti bútorok formájában.

A kiállításon látható regényeinek számtalan kiadása,de az alagsorban berendezett könyvtárszobában akár leülhetsz olvasgatni is. Érdekes, hogy az alagsor utcafronti szobája Dickens idején konyhaként funkcionált, most a ritka kiadások  gyűjteménye kapott itt helyet. Megtekinthető számos kézirata , színpadra vitt műveinek plakátja, köztük megtaláltam a Jókai Színház színlapját is.

Az alagsorban helyreállították a borpincét és a mosókonyhát, valamint a házvezetés központjaként szolgáló szobát.Az 1800-as években minden tisztességes középosztálybeli otthonban  volt egy olyan központi,gyakorlatilag kamraként funkcionáló, de azért kandallóval is felszerelt helyiség,ahol süteményeket, befőtteket és likőröket tartottak, ahol a kenyér és vaj, tea és kávé elkészült. Ezt a  szobát most arra használják, hogy a látogatók itt megtekinthessenek egy Dickens életéről szóló filmet.

A földszinten étkező, nappali, Dickens családjának képeivel,faliórák,az első emeleten szalon,szép bútorok,kandalló, tükrök, zongora,szófa, zöld karosszék,az asztalon a Nicholas Nickleby folyóiratban megjelent részletei.A második emeleten hálószobák, öltözőszoba.

Persze nem ezek a helyiségek érdekelnek leginkább engem ,hanem a dolgozószoba. Közvetlenül az ablak alatt van az az íróasztal,melyet  Dickens az 1930-as évek folyamán szerzett. Ez az asztal kell legyen,amelyiken írta a könyvei többségét,és ezt használta egészen haláláig.

Ebben a szobában díszíti a falat az a festmény, amit annyira szeretnek a Dickens-rajongók (köztük ugye Matt Damon).A címe Dickens' Dream. R.W.Buss festményén Charles az íróasztalánál ülve alszik, körülötte regényalakjai lebegnek.

Nézzetek képeket,olvassatok Dickens-regényeket, a múzeumról pedig még többet a honlapjáról tudhattok meg.

Egy hónap, röviden, könyvcímekben:

Háy János: Házasságon innen és túl

A gyerekhez hasonló hangulatú novellák, ha írnék róla részletesen- hátha - akkor azt a címet adnám a bejegyzésnek: A gondolatolvasó.

Sofi Oksanen:Tisztogatás

Majd írok róla külön is, ígérem, az utóbbi idők legjobb könyve.

John Grisham: Ford megyei történetek

Semmi jogi krimi, sztorik a Délről, jobbak, rosszabbak, némelyik a félbehagyottság érzetével.

Matthew Owen:Sztálin gyermekei

Nem az, amire számítottam, még családregénynek sem, csak családtörténetnek nevezném, annak érdekes. A 90-es évek Moszkvájáról is lenne mit írni, a pasi tudna is, várom.

Jodie Picoult:Tizenkilenc perc

Abszolút valós probléma, papírmasé-kliséfigurák, a 17 évesek szokásaiban, viselkedésében és érzelemvilágában szerintem majdnem   totálisan tájékozatlan szerző. A problémafelvetés miatt (piszkálódás az iskolában, menők és nemmenők) elolvastattam a gyerekemmel is.

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Végzetes mellényúlás részemről. Vadkanadai, részben bűnügyi történet a 19.századból, titkolt homoszexualitással, emancipált nőkkel. Mondjuk legalább a főszereplő élő figura volt.

Bernhardt Cornwell: Azincourt

Szerzőtől megszokott kardozós-...., történelmi alapokon nyugvó kalandregény jókkal és rosszakkal, kegyes királyokkal, ilyesmi. Olvasmányos legalább, strandra való.

Terezia Mora: Az egyetlen ember az Univerzumban

Nem tudom, a magyar szál ( egy mellékszereplő barátnő) miatt fordították-e le magyarra...? Kicsit türelmetlen voltam úgy a közepétől, hogy csináljon már magával meg az életével valamit  a főhős, oldja meg, vagy valami, szurkoltam is neki, végén kissé untam már,  de ez a könyv lényege: kelet-európai szerencsétlenkedés, láblógatás, időhúzás, szenvedés, a semmi tevése, élet üresnek érzése, sodródás az eseményekkel és a majd-megoldom-holnap-vagy megoldja-más-vagy megoldódik-magától-feeling.

John Updike: A terrorista

Minden sorát élveztem, nagyon szeretem Updike-ot, és ez a könyve nagyon ütős. Biztos kapott érte hideget-meleget, szerintem meg igen pontos látlelet. Kevés olyan könyvet találok, ahol a szerző úgy tud írni oldalakon keresztül egyetlen ember belső világáról, hogy ne unjam magam halálra, na, Updike ilyen. Majd írok erről a könyvről is részletesebben.

Ez a könyv járt a fejemben, miközben kerestem azt a parkot,amely Elspeth  Noblin kedvenc helye volt Londonban. Öt  perc  séta a Szent Pál székesegyháztól, de ha nem ismered, talán  észre sem veszed, hogy London egyik forgalmas, nyüzsgő negyedében kis zöld  terület bújik meg egy régi templom és néhány ház között.

Tehát van a regényben az a rész,amikor Robert összeszedve minden bátorságát, meghívja az ikreket egy piknikre a Postman’s Parkba. Az ikrek olyasmire számítanak, mint a St.James  Park vagy a Regent’s Park, így teljesen zavarba jönnek és tanácstalanul állnak , mikor meglátják a kis parkot  és annak sarkában a sírkertet.

A Postások parkja épp olyan csendes és néptelen, ahogy az a könyvben le van írva. Belépsz a szűk kapun, és megszűnik a város nyüzsgése. Komolyan, csak elvétve téved be ide egy-egy járókelő.

Középen egy kis szökőkút, virágokkal körbevéve, körülötte néhány pad. A park egyik sarkában sírkövek állnak, vagyis inkább düledeznek,mellettük  egy tetővel védett hosszú falon több száz felirat. Olyan hétköznapi hősök emléktáblái,akik életüket vesztették miközben mások életét megmentették. A kerámiatáblákon csak néhány szóval utalnak a szörnyűségekre: megégett, vízbefulladt,átment rajta a vonat,agyontaposták.

Juliának és Valentinának nem nyerte el a tetszését a sírkert, nem így Alice-nek. Ha ugyanis a könyvet nem olvastad, akkor  a moziból  lehet ismerős az egyik táblán szereplő név: Alice Ayres. A Közelebb (Closer ) c. filmben ide téved be Natalie Portman és Jude Law. Valamint ez lesz az a helyszín,ahol  a film végén nagyot néz sokunk kedvence.

A parkról még annyit, hogy azt 1880-ban nyitották meg. Nevét a közelben található,régi posta dolgozóiról kapta, akik szívesen töltötték itt ebédidejüket. Az emlékfal George Frederic Watts (1817–1904) ötlete volt,1900-tól kezdődően helyezték el rajta az emléktáblákat. Halála után felesége vette át egy időre az irányítást az emléktáblák felett, majd hosszú szünet után csak 2009-ben került fel újabb tábla az emlékfalra.

Számomra hihetetlen, hogy ezt a parkot még nem kapták fel a turisták és nem fényképezkednek japánok a feliratok előtt.Az utóbbi időkben ugyanis a Highgate temetőbe történő látogatáshoz már hetekkel előre be kell jelentkezni, akkora az érdeklődés. Hogy ebben van-e bármi szerepe  Audrey Niffenegger könyvének, azt persze csak találgatni tudom.

(A képek kattintásra nagyobbra nőnek.)

Gyönyörű nyári nap volt. Éreztem, hogy ez a reggel más mint a többi. Belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy egy hete nem takarítottam a fürdőszobában. Délután a Konyhasónapló tagjaival találkoztam, köztük Vestával, aki egy csodálatos ajándékkal lepett meg. Egy Fejős könyvvel! Mindketten tudtuk, hogy azért pont ezzel, mert ez volt a legolcsóbb, de azt akkor még nem sejthettük, hogy ez a könyv milyen hatással lehet egy csajra.

Már-már lebukott a nap a zöldtől izzó hegyorom mögött, amikor elkezdtem olvasni. És csak olvastam és olvastam. Én. Olvastam. Gyakran lapoztam is, mert igen lazára szedték a betűket. A pasim nem értette, mi lehet még nála is izgalmasabb? Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a könyv az egész életemet megváltoztathatja. Azt is éreztem, hogy a másnap más lesz mint a többi. De a mainál mindenképpen. Más lesz. Mert nem lehet ugyanaz.

Azon a bizonyos másnapon könnyedén szelte át a várost a kecsesen kígyózó villamos. Valamilyen felsővezetékes láthatatlan energia mozgatta. Tudtam, ez a villamos más mint a többi. Hogy a többi villamosok a nyomába sem érhetnek. Minek is érnének, ha úgysem tudják megelőzni? Mert azok a múlt enyészetének ködébe vesztek. Hiába sárgák, a köd menthetetlenül eltakarja őket. Eltakarja, mert sárgában minden köd fekete.

Fiatal, széles vállú pasira lettem figyelmes a megállóban.  Arra gondoltam, ez a pasi az egész életemet megváltoztathatná. Az életemet, ami egy átlagos csajos élet. Az edzőteremben is sok hasonló pasi van, de azok büdösek és lihegnek. Így kénytelen vagyok egyéjszakás kalandokba bonyolódni más izzadt és szintén lihegős pasikkal, pedig ez olyan méltatlan hozzám –  mély érzésű, művelt, igényes, éjjel-nappal csak multi munkadómért élő – egyébként jobb sorsra érdemes csajhoz.

Mint minden reggel, most is beültem egy trendi kávézóba. A saláta után egy light hosszúkávét is elfogyasztottam, ezzel máris jól indult a nap. Keletről indult nyugat felé, ahogy szokott, de valahogy ez a nap más volt mint a többi, láthatatlan energiával perzselte a Földet. Az öntet ma különösen bársonyosan vonta körbe a ruccolát. Mintha az olaj is érezte volna, hogy ez a saláta más mint a többi.

Ezen a napon különösen untatott a munka. Az iroda légkondicionálója furcsa érzelmeket borzolt fel bennem. Éreztem, ez a kampány sem lesz más mint a többi project, elegem van mindenből. Hiába relaxáltam ki magam a hétvégi wellnesztréningen, ólmos fáradtság ült agyamon. Rápillantottam az irodai pálmára és ellenállhatatlan vágy vonzott Honolulu felé. Nem érdekelt a ma. De vajon milyen lesz a holnap? Kinéztem az ablakon és megakadt a szemem egy óriásplakáton. Mai írónő ült lazán, farmerban, mezítláb. Éreztem, ezt a beállítást már láttam valahol valamikor, úgy húsz éve, kicsit nyugatabbra. De hát igen, ez az! Változtatni kell az életemen! Ki kell lépni, mint egy cipőből a fotózáson! Mint egy elkoszolódott plakátból és belépni egy másikba, ami színesen vonz, húz befelé, láthatatlan energiákkal egy új világ felé. Egy világ felé, ami új. Ami más. Ami világ.

Taxiba vágtam magam, irány a repülőtér! Egy szál bankkártya volt nálam, meg a sminkbőröndöm, mint afféle mai menő csajnak. Hagytam, hogy fodrász-szítta hajamat borzolja az autóba besüvítő szél. Napszemcsimet a fejem búbjára toltam, úgy dögös csajosan, így kreol arcbőröm még inkább harmonizált turbószőke hajammal. A taxis pasi érdeklődő barna szempárja villant a tükörben. Ez is csak olyan mint a többi, de nincs kizárva hogy más mint a többi - suhant át a gondolat bennem, miközben valami láthatatlan energia működtette az autó elektronikáját. Másfél óra múlva már magasan járt a gép, lehunytam szememet és képzeletben  előrerepültem. Képzeletben már Timbuktu árnyas fái alatt voltam, ahol a tenger szelíd hullámai nyaldossák az üres strandot, melynek aranyló homokján végre elnyújtózhatok, kezemben a Fejős összes kritikai kiadásával.

----------------------------------------

Köszönöm Vestának, aki megmutatta, hogy máshogy is lehet élni, irodalomért rajongani.

Köszönöm a Konyhasónapló tagjainak, hogy bíztattak vállalkozásomban.

Köszönöm a szerkesztőnek és a tördelőnek, hogy gyorsan el tudtam olvasni a művet, így maradt időm más kortársakra is.

Külön köszönet az összes pasinak a háztartásban, akik nem cikiztek, hanem hagytak olvasni. A csajoknak, akik nem most hívtak fel telcsin hogy dumcsizzunk!

Köszönöm a macskáknak, (akik egyébként szintén pasik, illetve az egyik már nem) hogy nem piszkáltak a vacsora miatt.

Köszönöm a szomszédoknak, hogy még mindig nem mutatkoztak be, így nem is tudtak zavarni. Nem jöttek át két tojásért, meg ilyenek.

Köszönöm mindenkinek! Szeretlek benneteket!

fotók: nlcafe.hu

,, ... A vajat nem kenem, nem öntöm a pirított kenyérre, mert folyik a hőségben. A vaj íze jó, de a kenyér a pirítástól furcsa indiai szagot kap. Ennek a furcsa szagnak eredetére csakhamar rájöttem. Reggeli után kinéztem a konyhába. Sudin a földön guggolva javában buzgólkodott az ebéd elkészítésén. Gonapati valamit gyúrt kezével, lábával. Apró kerek lepényeket formált, kiterjesztett ujjaival megpaskolta azokat, s mikor már vagy harminc- negyven pogácsával elkészült, kitapétázta velük a konyha napsütötte falát. A bengáli vályogházak falai mind tele vannnak ezekkel a lepényekkel. Először különös díszítési eljárásnak véltem, mert bizonyos ornamentikát lehetett benne felfedezni, de aztán megmagyarázták, hogy ennek az ornamentikának gyakorlati célja van. A lepény vízzel dagasztott tehéntrágya, amit a falon szárítanak, aztán begyújtásra s könnyebb súlyú ételek főzésére a kemencébe raknak. Ezeken a lepényeken pirítják a kenyeret is. Innen volt kellemetlen íze a jó Firpo-féle angol kenyérnek. A víz, amivel a tehéntrágyát dagasztják, sárréteggel vonja be a konyha padlóját, abban paskol, tapos Sudin és Gonapati egész naphosszat. E sárrétegben guggolva veri a húst a vágódeszkán, erre állítja fel a feltört tojást, erre fekteti a fűszereket. A kemencéből szivárog a füst, és vékony korompatinával vonja be a falakat, színesíti szürkére mindazt, ami a konyhába kerül. Undorral meséltem el újabb tapasztalataimat Gyulának, aki egyenesen az egyetem gazdasági titkárához szaladt, hogy asztalt kérjen a konyhába. Egy szinttel feljebb kell emeljük a főzést a földtől.

...

Kiváncs voltam mi lesz ebédre. Kimentem a konyhába. Furcsa látvány fogadott. Sudin és Gonapati az imbolygó asztal tetején balanszíroztak, és kezükkel, lábukkal tisztítottak valami zöldségfélét. Félve pislongtak le a magasból a padlóra, mintha kötéltáncosok sorsára ítéltem volna őket. Hiába, ők csak a padlón tudtak dolgozni. Reménytelen eset. Leparancsoltam őket az imbolygó tákolmányról. Boldogan telepedtek vissza az édes anyaföldre. Szigorúan megfogadtattam velük, hogy nagyon tisztára mossák meg a lábukat, ha már nem tudják nélkülözni ezt a végtagjukat a konyhai munkában. Viszont megengedtem nekik, hogy nem kell használniuk az asztalt. Ugrálni kezdtek örömükben. Nem tudom , sírjak-e vagy nevessek rajtuk. .."

G. Hajnóczi Rózsa- Bengáli tűz

Palatinus Kiadó, 2002

Napfény, tenger és maffia: Szicíliába utazván  egy-két  Montalbano-történetet tegyünk a bőröndbe.Költészet napi játékunk egyik nyertese, a Milánóban élő Laura (http://videkek.blogspot.com/) könyvajánlója következik.

Ma van a szabadságom első napja,erre vártam egész évben. Máris nem bírok magammal, annyi mindent fogok csinálni, amire eddig nem volt időm, csak előbb játsszunk nyaralós könyvajánlóst!

A nyaralós könyv cselekményes, izgalmas, váratlan fordulatokkal teli, van benne szerelem, nem tudod letenni  és persze nem igényel az olvasása nagyfokú szellemi erőfeszítést.

A könyvajánlós játék lényege pedig a hol, mit, és miért.

Mondjuk, hogy az olvasókör tagjai,vagy a Konyhasónapló olvasói  kedvet kapnak ahhoz,hogy  megjelöljenek egy helyszínt, és megmondják, hogy mit és miért kell ott olvasni  ahhoz, hogy a regényből ugyanaz a feeling jöjjön le, mint ami akkor, mikor az életben is ott vagy .Ahogy felnézel  a könyvből, mikor ott sétálsz az utcákon,és azt érzed,látod,hallod, amit épp olvastál.

Egyszer voltam moziban Párizsban, a film végén a nő hátat fordított a pasinak örökre és elsétált a Champs-Élysées-n,épp alkonyodott,háttérben a Diadalív. Felirat,villany. Kimentem a moziból, sötétedett,ott álltam a Champs-Élysées közepén, láttam a Diadalívet, sosem felejtem el  azt az érzést. Mintha benne lettem volna a filmben. Ha pedig könyv és Párizs, akkor A Diadalív árnyékában.

Az általam most ajánlott könyvet egy görög szigeten, leginkább Thasszosz szigetén kell olvasni, mert ott játszódik a történet. Nem azt mondom, hogy találni kell egy hullát, inkább azt, hogy merülni kell búvárruhában néhányat a tengerben ahhoz, hogy kellőképpen mély nyomott hagyjon az olvasóban a könyv. Ha nem tudod szavakba önteni, hogy milyen érzés búvárkodni a tengerben,hát megteszi helyetted az író.

James Jones A veszély íze c. könyvének hőse egy sármos magánnyomozó, aki mi mást, mint a problémás házasságát és idegőrlő munkáját kipihenni utazik a szigetre. Ott  igazán különös emberekkel, hippikkel, gazdag fél- és totálbolondokkal ismerkedik meg, természetesen belép a képbe egy szépasszony és egy csinos fiatal lány is. A nyaralás kellemesen indul, majd váratlanul felbukkan egy fej nélküli hulla, emberünknek  dolgoznia kell,ha életben akar maradni. Szurkolunk neki nagyon, izgulunk érte,szeretjük, egy igazi férfi,hogy is hagyhatta el a felesége. A helyszínek gyönyörűségesek, árnyas terasz,kristálytiszta tenger, kikötő yahtokkal, iszonyú hőség,taverna,jeges whisky,drog,kaland,veszély és más efféle kellékek. Valamint senki sem az, akinek látszik.

Hálás lennék nagyon, ha valaki elárulná nekem, mit kell olvasni Londonban. Mármint akkor,ha nem épp a Helló London az, amire vágyom. A Highgate temető ikrei pedig már megvolt, de talán van jó ötletetek.

Kedves olvasók, kommentben ajánljatok könyveket! Vagy, ha e-mailben (vestablog@gmail.com) írtok néhány sort egy –egy kedvelt, jószívvel ajánlott nyaralós könyvről, azt felteszem a blogra!

Nem könnyű ám összehozni egy konyhasós pikniket, egészen konkrétan hetekig kell variálni az időponton ahhoz, hogy sikerüljön jó előre kiválasztani azt a napot, amikor országos melegrekordok dőlnek majd meg. Ugyanezt kell tenni a helyszínt illetően is ahhoz, hogy végül kiköthessünk egy  összkomfortos kertben, ahol nem is muszáj a füvön üldögélni,és   csak hajszál választ el attól,hogy lássunk színésznőt is.

Vagyis minden igazán kellemes volt, bár már megint majdnem eljutottam a kopaszi gátra, de sebaj. A gasztrobloggerénünket nehéz lenne levetni, de ez is sebaj, mert egyátalán  nem is akarjuk. Cukroskata  megkérdezte, hogy mi van, ti akkor esztek, mikor éhesek vagytok,mint az állatok, én szóltam, hogy ráadásul  papíralapon olvasunk,így Grenadine előkapott egy kindle-t,azért már mégis.Gyakorlatilag elszégyelltük magunkat,ezért mintegy négy órán át folyamatosan eszegettünk,emiatt csak ritkán mentegetőztünk és  időnként belelapoztunk egy-egy könyvbe.  Phzs pedig megmondta, hogy innen az első útja egy könyvesboltba vezet majd, és biztos, hogy nem viccelt.

Szóval nagyon kemény volt, kiderült, hogy mások is elolvasták a kékszeműfiút és roppant felhúzták rajta magukat,hogy a japán rajtam kívül legalább  lúdanyónak bejön, hogy Piszke  igenis mindent végigolvas, ha már belekezdett és nem ér közben ugrani sem. A  KithenAidet a Gelkában javítják, de tényleg,csak nehéz elcipelni. A Facebookon pedig miért nem vagyunk rajta, azóta már ott vagyunk, köszi Niki,lájkoljatok lelkesen minket,előbb-utóbb tartalom is lesz.

Volt szó csirke-és hallefejezésről (a nagypapák reszortja az agykiszedés,mármint csirke esetén),a csigatészta készítéséről,nyaralásokról,Sylvia Plath és A könyvtolvaj közt macaron készítési módszerekről, Angliában nyaraló illetve nagyétvágyú kamaszgyerekekről csakúgy, mint  Andrisgyerekről, aki  végül átaludta a szoptatást,nehogy idejekorán meg kelljen ismerkednie  a cumisüveggel.

Továbbá SL tényleg végigvitte a bárányt a Hortobágyon, egy vasalós dobozban. Cseréltünk könyveket,valamint infókat az autista gyerekekről és az asperger szindrómáról, és ha autizmus akkor Nick Hornby,őt mind szeretjük, úgy általában az angol irodalmat is, de a Háy Janit főleg.

A gasztro-és könyvesblogger bátor,engem kivéve, ki meri olvasni a Út c. könyvet, vagy meg meri nézni végig a The Road c. filmet, pedig gyerek van benne. A cukrásziskola nem egy habostorta,a törvénygyártás folyamata követhetetlen,a Giuseppés olívaolajos bemutató jó volt, de azért igenis a spanyolok is ott vannak, különben is komolyabb a spanyol konyha mint az olasz,és  egyetek minden nap egy kanálnyi olívaolajat, az nagyon egészséges.

Végül hazamentünk lekvárokat befőzni, miután Piszkének lett egy zöld papucsa. Azért szólok, hogy ismételje át mindenki a Jane Austen könyvklubot még egyszer. Bár részemről inkább ma este  a My Blueberry Nights-ot nézem meg.

Akár nézzetek képeket is,és legyetek éhesek:

Gasztrogyerek tagja lett egy könyvklubnak. Még mindig nem írtam a helyről, ami másfél hónapja izgatja a fantáziámat, de a könyvet sem bontottam még ki, amit ott kaptam ajándékba, mert annyira jól néz ki becsomagolva. Asszem kéthavonta olvasnak a könyvklubban egy könyvet, azután megbeszélik közösen. A következő könyvet kölcsön kaptam már az összejövetel előtt, nem véletlenül.

A szerző Ryan David Jahn, a könyv címe Acts of Violence, 2009-ben jelent meg, és olyan, mint egy Robert Altman film. Felbukkan számtalan szereplő, akiknek az élete véletlenek folytán összeszövődik, többnyire tragikusan. A helyszín New York, valahol Queensben, az idő 1963.

A. pultos egy hajnalig nyitva tartó bárban. Egy napon hazafelé menet a lakása ajtajától tíz méterre megkéselik, és megerőszakolják. A cselekménynek többen tanúi, de senki sem hívja a rendőrséget. B.-t behívták, és viszik Vietnamba, de nem tudja hogyan hagyja magára magatehetetlen anyját. C. ezen az éjszakán szembesül azzal, hogy a férje hosszú ideje megcsalja. D. öngyilkos akar lenni, de az utolsó percben becsönget az egyik barátja, aki barátságnál többre vágyik. E-t rábeszéli az egyik kollégája, hogy egy alkalomra cseréljenek feleséget, és az aktus eléggé megzavarja E. fejét. F. az hiszi, elsodort egy babakocsit hazafelé menet, ezért arra kéri a férjét, G-t, hogy menjen ki az éjszakába, és ellenőrizze, mi történt. H. részegen áthajt a piroson, és éppen akkor jön egy kamion, amely azután fékezés nélkül továbbmegy. I-nek több emberrel van elszámolni valója, és ehhez jól jön az, hogy I. történetesen rendőr. J. nem tud ellenállni annak a sürgető vágynak, amely éjszakánként késsel a kezében újra és újra kiűzi az utcára, miközben nappal egy konzervgyárban robotol. K. mentős, állandó éjszakai szolgálatban. Ezen az éjszakán a mentőjében fekszik az, aki felelős az ártatlansága  túl korai elvesztéséért. L. az irodája ablakából megfigyeli, hogyan ad át egy drogkereskedő egy rendőrnek pénzt, és úgy gondolja, ebből neki is juthat. M. minden eszközt hajlandó felhasználni, hogy a rendőrség feddhetetlennek látsszon.

A napfelkelte előtti két órában ezek az emberek valahogyan mind kapcsolatba kerülnek egymással, és ami eddig rossz volt az életükben, az most még rosszabbra fordul. Az író egyetlen embernek kegyelmez, annak, aki az összes közül egyedül ragaszkodik még valamiféle értékrendhez, de még ez az ember is úgy látja, hogy the world is not only broken, but beyond fixing. No amount of glue can ever make it right.

Ütős könyv, szikár stílus, találó, rövid jellemrajzok, helyenként pár soros vagy éppen egymondatos fejezetekkel, fájdalmas feszültséggel.

Valaki kiadhatná magyarul is.

Sylvia Plathot és Sylvia Plathról olvasok, innen egy lépés Ted Hughes, és azok a személyek, akik mindkettőjük életében jelen voltak. Köztük az enigmatikus Assia Wevill, aki elszerette Ted Hughest Plathtól, majd amikor a kapcsolatuk zsákutcába jutott, ő is megölte magát, lemásolva Plath módszerét, azzal a tragikus különbséggel, hogy ő az alvó kislányát is odafektette a gáztűzhely sütője elé.

Nem tudom Plath tettét megérteni, még abban a helyzetben sem, amikor elhagyta a férje, és egyedül maradt két kicsi gyerekkel a dermesztő 1963-as londoni télben, de Assia Wevillt még kevésbé értem, különösen nem abból a pár mondatból, amelyet Plath életrajzai szentelnek neki. Zavarba ejtett az egyik kötetben leközölt portré. Plath jólápolt amerikai csinossága mellett Assia Wevill titokzatos szépsége megdöbbentett, és nem hagyott nyugodni, ezért elolvastam az  életrajzát is. Később jöttem rá, hogy Assia arca fiatal anyám arcára emlékeztet.

Egy izraeli házaspár indult az asszony nyomába, és kiadták az életrajzát A Lover of Unreason címmel. Nem is lehetne nagyobb az ellentét a szőke Sylvia és a fekete Assia között. Míg a végtelenül tehetséges Plathot erős ambíciók vitték előre a konszolidált családi háttér segítségével, a félzsidó orosz-német Wevillt a történelem Berlinből Palesztinába, majd Kanadába sodorta. Járt egy kicsit egyetemre, diplomát nem szerzett, majd a hirdetési szakmában helyezkedett el. Ekkor már Londonban élt harmadik férjével, aki költő volt. Assia kicsit rajzolt, kicsit verseket írt, de életének legfontosabb fordulópontjai a házasságai, és azok felbomlása. Plath halála után nem lépett automatikusan az örökébe. Élete hátralévő hat évében talán ha két-három évet élt együtt Hughes-zal, aki vonakodott ezt a kapcsolatot szorosabbra fűzni, még kislányuk Shura születése után is.

Ted Hughes egyik költő barátja, Richard Murphy egy altatódallal emlékezett Shurára akiről Assia azt írta egy barátnőjének, azért viszi magával, mert túl nagy kislány már ahhoz, hogy örökbe fogadják.

Lullaby

Before you'd given death a name
Like Bear or Crocodile death came

To take your mother out one night.
But when she'd said her last good night

You cried, 'I don't want you to go',
So in her arms she took you too.

Nem értem. Nem is akarom érteni.